Németül beszélő zsidó család gyermeke, a pozsonyi gettóban született. Apja kereskedő volt. A helyi zsidóiskolában végezte az elemi osztályokat, majd Pozsonyban és Győrben járt gimnáziumba, később a pozsonyi akadémián két bölcseleti és jogi tanfolyamon tanult. Fokozatosan sajátította el a magyar nyelvet. 1845-től kezdte publikálni a Pressburger Zeitung mellékletében, a Pannóniában Petőfi-fordításait. A költőt személyesen nem ismerte. 1846 szeptemberében Bécsben közreadta - előszóval - a Felhők előtti korszak 55 Petőfi-versét (Ausgewahlte Gedichte von Petőfi). 1848. március 16-án készült el a Nemzeti dal fordításával. 1849-ben Bécsben bölcseletdoktori címet szerzett. 1852-től újra Pozsonyban újságíróként ténykedett, majd 1855-től a Pester Lloydnál és az Ungarischer Lloydnál dolgozott. 1867-ben társszerzője volt a Ferenc József tiszteletére írt Koronázási emlékkönyvnek. 1868-ban a Kisfaludy Társaság külső tagjává választotta. A bohózat elmélete című munkájával elnyerte a Kisfaludy Társaság 40 arany értékű pályadíját, mire a társaság 1870. január 26-án belső tagjának választotta. Az Eötvös-regények fordításait többször is kiadták. Hosszas betegeskedés után halt meg, sírjánál Falk Miksa, a Kisfaludy Társaságban 1882. február 22-án Sturm Albert mondott beszédet.

Erdélyi József teológusprofesszor idősebb lánya volt. Arany János még diákként volt a házitanítója 1835-1836-ban. Férje, Kovács János (1816-1906) neves természettudós volt. Petőfi 1846 novemberében Debrecenben ismerkedett meg Erdélyi Lujzával.

Apja Viperina Ádám iparos, anyja Andresz Mária volt. Tanulmányait szülővárosában és Lőcsén végezte. 1836-tól az egri papnevelő intézetben tanult. A szünnapokat az irodalmi érdeklődésű, maga is verselgető Szabó Román katolikus lelkésznél töltötte, aki bátorította az ifjút a költészetre és ellátta olvasnivalóval. Már kispapként publikált, mint II. éves hittanhallgató Honáldozat című balladájával a Kisfaludy-társaság pályázatán díjat nyert, 1841-ben pedig az Indítványok című szatírájával győzedelmeskedett ugyanott. 1844 februárjában a Debrecenből Pestre tartó Petőfi felkereste a lapokból ismert Tárkányit, azzal a céllal, hogy pénzt kérjen a továbbutazáshoz. A katolikus Tárkányi és a szemináriumban működő önképzőkör, a Magyar Egyházirodalmi Társulat tagjai szeretettel fogadták az evangélikus költőt, és az útipénzt is összegyűjtötték. 1844. július 15-én szentelték pappá, és vette fel hivatalosan a Tárkányi Béla nevet. Pyrker János László, majd Batakovics Béla érsekek mellett szertartó és titkár volt. Később kamarás, kanonok, címzetes apát. 1872 tavaszán a Szent István Társulat hat évre alelnökének választotta. A budapesti egyetemen 1880-ban tiszteletbeli doktorrá avatták. A Képzőművészeti Egyesületnek alapító, választmányi és műbíráló tagja is volt. Nyelvi szempontból átdolgozta Káldi György Bibia-fordítását; munkáját IX. Pius pápa jóváhagyta. Gyűjtötte és megújította a katolikus egyházi népénekeket. Számos verset publikált különböző folyóiratokba, művei hatalmas példányszámban jelentek meg.

Német eredetű, neves nyomdászdinasztiából származott, apja Landerer Mihály János volt. Apja 1810. április 17-én bekövetkezett halála után ő örökölte a család pozsonyi és pesti nyomdáját. Bölcsészetet tanult, majd kadétiskolába járt. 1824-ben, miután nagykorú lett, átvette a két nyomda irányítását. Üzleti szempontból a pestit tartotta fontosabbnak, a pozsonyiban csak az országgyűlési kiadványokat nyomtatta. Tanulmányutakat tett, folyamatosan korszerűsítette és bővítette vállalkozását. 1838-ban, az árvízkor tanúsított magatartásáért Pest város díszpolgára lett. A befektetésekkel közel húszezer pengőforint adósságot halmozott fel, ezért Heckenast Gusztávval társult. A nyomdai és könyvterjesztői céget 1841. január 21-én jegyezték be, de csak 1846-ban kapott végleges engedélyt. Kiváló üzleti érzékkel és Metternich személyes engedélyével 1841 elején, Kossuth Lajos szerkesztésében beindították az első ellenzéki sajtóorgánumot, a Pesti Hírlapot. A Kossuth név vonzereje révén a hetente kétszer megjelenő lap előfizetőinek száma fokozatosan emelkedett, 1843 elején már 5200 főt számlált. A bevételből jutott Kossuthnak is, ő lett a legjobban fizetett magyar író-újságíró. A hatéves szerződést nem töltötték ki, aminek egyik oka az volt, hogy Kossuth nem akart a kiadók „igavonó barmának lenni”, Landerer viszont le akarta szállítani a honoráriumát. Elképzelhető azonban, hogy Landerer a kormányzat sugallatára szakított Kossuthtal. A kortársak spionnak vagy legalábbis kétkulcsosnak tartják Landerert, de a feltevést sem dokumentumok, sem a későbbi események nem támasztják alá. Kétségtelen, hogy előbb értesül a leendő 1848. március 15-i forradalomról, mint annak délelőtti vezére, Petőfi. Nevét, mint a Nemzeti dal és a 12 pont kinyomtatóját őrzi a nemzeti emlékezet. A szabadságharc idején Kossuth megbízta a pénznyomda megszervezésével, és ebben a bankjegynyomdában készítették a Kossuth-bankót. A vereség után bujkálni kényszerült, engedélyét megvonták. 40 000 forintnyi vagyonát a nyomdásztanoncokra hagyta. Halála után üzletét Heckenast folytatta. Ebből alakult 1873-ban a Franklin Társulat.