Zemplén megyei nemes családból származott. Apja Nádaskay András jegyző korai halála után nagybátyja, Nádaskay Lajos nevelte. Tanulmányait a sárospataki református kollégiumban kezdte, Pesten orvosi egyetemet végzett. 1843-ban a Honderű segédszerkesztője, majd a következő évben szerkesztője lett. Először a Versek I. és A helység kalapácsa lesújtó kritikáját közölte. A Felhőkről elismerően szólt. 1847-ben újabb Petőfi-ellenes cikket írt, Kövessy Kálmán (Császár Ferenc álneve) költészetét Petőfi fölé helyezte. 1848. április 6-tól a radikális Reform szerkesztőjeként ténykedett. A szabadságharc veresége után elfogták és Petrichevich Horváth Lázár közbenjárására engedték szabadon. Ezt követően két félhivatalos kormánylap, a Magyar Hírlap, majd a Budapesti Hírlap segédszerkesztőjeként, majd szerkesztőjeként dolgozott. Fontos szerepet játszott a magyar nyelvű operairodalom népszerűsítésében, elsősorban Rossini és Verdi műveinek librettóit fordította.

Felvidéki Nyitra vármegyei szlovák családból származott. Apja tanítóból lett cinkotai evangélikus lelkész, anyja Marecsek Mária. Petőfi iskolatársa volt Aszódon. 1835 karácsonyán ő is Pencre utazott iskolatársaival, köztük Petőfivel. Ekkor Csörfölyéknél vendégeskedett. Egy évig Szarvason volt diák, majd több aszódi társához hasonlóan, ő is Pozsonyban tanult tovább hét évig. 1840 januárjában találkozott a katonai transzporttal a városba érkező Petőfivel, majd a következő évben Pozsonyban futottak össze. A költő két verset is írt barátja helyett. Szarvason tanítóként dolgozott, itt vette fel - családjával együtt - hivatalosan is a Kemény nevet. A teológiát magánúton végezte el. 1852-1855 között helyettes evangélikus lelkész volt Csőváron, majd rendes lelkésznek nevezték ki. 1863-tól Kiskőrösön látott el lelkészi feladatokat. 1880-ban tette közzé emlékeit Petőfiről.

Elszegényedett, katolikus nemesi családból származott, apja Vörösmarty Mihály gazdatiszt, anyja Csáty Anna volt. Székesfehérváron és Pesten tanult, mellette nevelői állást vállalt. 1817-ben egyetemre ment, ekkor apja meghalt, ami nyomorba döntötte az egész családot. Vörösmarty a Perczel családnál vállalt nevelői állást, amelyet nyolc éven át betöltött, közben elvégezte a bölcseleti tanfolyamot, majd jogot kezdett tanulni. 1824-ben letette az ügyvédi vizsgát. Királyi táblai jegyzőként dolgozott, közben költői hírnevét is megalapozta a Zalán futása című, 1825-ben megjelent honfoglalási eposzával. Jó barátságot ápolt Zádor (Stetter) Györggyel és Deák Ferenccel. A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én alakuló gyűlésén második fokozatú rendes taggá és néhány nappal utóbb az elhunyt Kisfaludy Károly helyébe első fokozatúvá tette, 500 pengőforint fizetéssel. Kilenc társával megalapította a Kisfaludy Társaságot, amelynek 1837. február 6-án volt az alakuló gyűlése. 1837-től 1843-ig Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel az Athenaeumot szerkesztette. 1837-től több színikritikát is írt, 1842-től a Nemzeti Kör elnöke, 1847-től az Ellenzéki Kör alelnöke volt. 1843. május 9-én a Komárom megyei Csépről nőül vette a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurát (1825–1882), akivel öt gyermekük született: Béla, Ilona, Erzsébet, Mihály és Irma. Utóbbi kettő már kisgyermekkorában meghalt. 1845. július 14-én Zala vármegye táblabírájának választotta, 1848. június 9-én Bács-Bodrog vármegye almási kerületének képviselője lett. 1849. június 15-én, a Habsburg-ház trónfosztása után a kegyelmi törvényszék közbírájává nevezték ki évi 4000 forintos fizetéssel. Július 10-én – Kossuth ajánlására – a bácsalmási választókerület országgyűlési képviselővé választotta. Követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre és Aradra. Petőfi már diákkorában megismerte Vörösmarty műveit, és sokat közülük szinte kívülről tudott. Vörösmarty kezdettől önzetlenül támogatta az induló költőt, és a Nemzeti Kör befolyásos tagjaként segített megteremteni a Versek I. megjelentetésének anyagi hátterét. Vélhetően ő ajánlotta a fiatalembert a Pesti Divatlap segédszerkesztői állására. Vachotték révén társaságban is találkoztak. Petőfi később fokozatosan eltávolodott az „atyaként szeretett” Vörösmartytól. A szakítás elmaradása Vörösmarty nagyvonalúságán múlt. 1849 elején Debrecenben a Vörösmarty házaspár vigyázott Szendrey Júliára és kisbabájára, Zoltánra. Vörösmarty Mihály a világosi fegyverletétel után hosszabb ideig bujdosásra kényszerült, majd 1850-ben Pestre ment és feladta magát a katonai törvényszéken. Haynau kegyelmet adott neki, ekkor családjával Csépre költözött, majd innen 1853-ban Kápolnásnyékre. Szívelégtelenségben halt meg, irodalmi sikerei ellenére életének nagy része szűkös körülmények között telt.

Apja Schneider József szabó, anyja Prohászka Klára volt. 1837-től a Pesti Magyar Színház kóristájaként dolgozott. 1842-től vidéken színészként, színigazgatóként, többnyire társdirektorként működött. Igényes repertoárral dolgozott, operák is szerepeltek a műsorán. 1846-1848-ban társulatával körutat tett Nyugat-Európában: ez volt az első magyar színtársulat, amelyik sikeresen és nyereségesen szerepel külföldön. Petőfi Székesfehérváron, 1842. november 5. és 1843. január 9. között volt tagja Szabó József és Török Benjámin 26 tagú „erős” színtársulatának. Még Pestről, „színház körül kóválygó” diákként ismerhette őket. A társulat Szabó József vezetésével, 1843. január 16. és április 2. között Kecskeméten és Nagykőrösön lépett fel: Petőfi jutalomjátéka volt 1843. március 25-én a Lear királyból a Bolond szerepe. A költő Szabó Józseffel és társulatával 1843 májusában Pozsonyban, 1844 januárjában Debrecenben is találkozott. Horeczky Zsófia bárónőt vette feleségül.