Több generációra visszamenőleg orvos családból származott. Elemi és középiskoláit Pozsonyban végezte, majd a bécsi orvosi-sebészi József Akadémián szerzett diplomát. Jól tudott németül, magyarul, latinul, olaszul és értette a szláv nyelveket. 1826-ban lépett szolgálatba, 25 év 4 hónapot töltött katonaorvosként. 1833-ban szülészetből és szemészetből is doktorált. Rendkívüli szolgálatot két alkalommal töltött be. 1839-1840-ben Zágrábban sebészorvosként dolgozott, itt ismerte meg Petőfit, diagnosztizálta és felmentette a katonai szolgálat alól. Az 1848-1849-es hadjáratban az itáliai tábori kórházak főigazgatósági tagja volt. Milánóban, a helyőrségi kórház igazgató-főorvosaként halt meg.

Apja Sass István orvos, anyja Farkas Erzsébet volt. Iskoláit Sárszentlőrincen kezdte, itt kötött barátságot a padtárs Petőfivel. A gimnáziumi éveket Sopronban töltötte, ahol szintén találkozott a baka, majd obsitos Petőfivel. Orvosi tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. Petőfi először 1845. július 26. és augusztus 9. között vendégeskedett Borjádon. Sass István 1847-ben habilitált Az agykérgi szélütésről című értekezésével. 1847-1848-ban Sauer Ignác belgyógyászati kórházában tanársegédként ténykedett, majd Balassa János tanítványa volt. 1847-ben elkísérte Petőfit Vácra, hogy megvizsgálja a költő szüleit. 1849 februárjában Petőfi „Istóknak, legrégibb barátjának” ajándékozta Horatius-kötetét. Az 1848/49-es szabadságharc alatt az esztergomi országos kórház igazgatója volt, majd Görgey táborában lett főorvos. A vereség után Aradra internálták. 1850-ben Ozorán, fél évvel később Tamásiban Esterházy herceg uradalmi orvosaként települt le, és itt lakott 1865-ig, amikor Tolna vármegye főorvosának választották meg. Ekkor Szekszárdra költözött. Rendszeresen publikált szakcikkeket. Az Országos Közegészségi Tanácsnak megalakulásakor rendkívüli tag volt a testületben. 1872-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. Petőfiről szóló visszaemlékezései a legmegbízhatóbb memoárok egyike.

Apja Hruz János, anyja Jarabek Zsuzsanna volt. Evangélikus vallású, szlovák anyanyelvű Mária szülőhelyén tanult írni-olvasni, és csak felnőttkorában tanult meg magyarul. Arany János így emlékezett vissza rá: „nem mindig ejtette tisztán a magyar szót, de folyvást beszélte”. Maglódon előbb a rokon Hruz Györgynél dolgozott, majd Martiny Mihály evangélikus lelkésznél szolgált. Ekkor ismerkedett meg leendő férjével, Petrovics Istvánnal. Amikor a lelkészt Kiskőrösre vezényelték, Pestre ment és Weisz Károly szappanosmesternél cselédként szolgált. Innen hamarosan visszatért Aszódra, ahol a Podmaniczky családnál dolgozott mosónőként. Itt jegyezte el Petrovics István, és kötötték meg 1818. szeptember 15-én a házasságot. Előbb Szabadszállásra, majd Kiskőrösre költöztek. Viszonylag hosszú idő után született első gyermeke. Elkísérte a férjét a vásárokra férjét, sokat dolgozott a gazdaságban, vállalkozásokban. Szabadszálláson született második gyermeke, István. Támogatta fiai iskoláztatását. A család anyagi összeomlása után férjével gyakran költöztek. Petőfi 1848-ban vette magához szüleit. Anyjához fűződő szeretete feleségét, Szendrey Júliát is zavarba hozta. Hruz Mária eltemette férjét, majd az ismerős Révész családhoz költözött. Itt találkozott utoljára Petőfi Sándorral.

Erdélyi József teológusprofesszor kisebbik lánya volt. Férje Bészler Károly (1818-1858), öt gyermekük született. Petőfi 1846 novemberében találkozik a lánnyal, együtt vannak az Erdélyiek érmelléki kúriájába tett november 4. és 14. közti kiránduláson is.