Cancriny Károly hartai evangélikus lelkész és Gregus Terézia legkisebb, ötödik gyermeke volt. Édesapját alig egyévesen vesztette el, a család ekkor Aszódra költözött. Emília és Petőfi Sándor egy majálison ismerkedtek meg. Petőfi leveleket írt a 14-15 éves lányhoz, névnapján pedig verssel üdvözölte. Emília elhárította Petőfi közeledését, érzéseit nem viszonozta. Utoljára az 1838. évi vakáció előtt találkoztak, a lány nyilvános vizsgáján. Ezt követően Petőfi még Aszódon maradt, a Crancriny család viszont elköltözött. Emília 1845. május 28-án ment férjhez Mocskonyi József tápiószelei lelkészhez. Házasságukból négy fiú és négy lány született. 39 éves korában megözvegyült. Kései visszaemlékezése szerint egyáltalán nem volt büszke arra, hogy Petőfinek ő volt az első ideálja.

Mindkét ágról ősi katolikus nemesi családból származott, apja Ruffy András, anyja Foglár Mária volt. A család 1845-ben Várady Antal pesti ügyvédet bízta meg egy esztergomi haszonbérleti ügy képviseletével. A gyakori ügyvédi látogatásokat követően Várady Antal és Ruffy Ida eljegyezték egymást. Petőfi Ruffy Idának dedikálta a Szerelem gyöngyeit: „Ruffy Ida kisasszonynak - ismeretlen tisztelője: Petőfi”, Tompa Mihály pedig verset írt barátja menyasszonyának („Hűség. Barátom mátkájának, Ruffy Idának - ismeretlenül”). A katolikus menyasszony és a református vőlegény esküvőjét 1846. június 29-én tartották Esztergomban, Petőfi és Jókai tanúskodásával. A házasságból négy gyermek született. Petőfi 1847-ben, Szatmárból írt levelében is szeretettel emlékezett Idára.

Apja Flekl (Térey) Gábor (megh. 1848) a Károlyiak nagykárolyi jószágkormányzója, Szendrey Ignác felettese, anyja Zaplethal Krisztina volt. Öccse Térey Pál (megh. 1883) a szabadságharc idején honvédőrnagyként szolgált, később elismert gazdasági szakemberként dolgozott. Pesten Tánzer Lilla leánynevelő intézetében Szendrey Júlia iskolatársa és barátnője volt. 1846-ban a Flekl család nemesi rangot kapott és felvették a Térey nevet. Nagykárolyi házukban nagy társasági életet éltek. Szendrey Júlia 1844-től 1848. március 24-ig bensőséges hangnemben levelezett barátnőjével. Térey Marinak nagy szerepe volt Petőfi Sándor és Júlia szerelmének, házasságának elősegítésében. Ebben közrejátszott saját reménytelen szerelme Ábrányi Emil (1822-1903), leendő zongoraművész, zeneszerző iránt, mely kapcsolatot az anyja megtiltotta. 1849 őszén feleségül ment Kováts Eduárdhoz, akit Petőfi is ismerte, hiszen a fiatalembert Térey Mari kérte meg, hogy 1847 tavaszán hozza le a költőt Pestről.

A régi római katolikus főnemesi gróf zicsi és vázsonykeői Zichy családnak a leszármazottja volt. Szülei gróf zicsi és vázsonykeői Zichy Károly (1785–1876) császári és királyi kamarás, földbirtokos és gróf németújvári Batthyány Antónia (1789–1825) voltak, testvérei közül a legismertebb nővére, Batthyány Lajosné Zichy Antónia. 1836. május 16-án, Pozsonyban férjhez ment gróf Károlyi Györgyhöz. Karolina a reformkor meghatározó nőalakja volt, aki szépségével és intelligenciájával sokakat lenyűgözött. Hódolói közt volt Széchenyi István, Petőfi Sándor, sógorától, Batthyány Lajostól pedig lánya született, akit Károlyi Pálmának neveztek el. A két lánytestvér közül a közéletben, a védegyleti mozgalomban ő volt az aktívabb. Amikor 1844 novemberében, az országgyűlésről hazatérve, Petőfiék fáklyászenéje a házukhoz ért, az erkélyről bemutatta három fiát is, és megígérte, hogy jó hazafiakat nevel belőlük. Az ünneplést követő napon - Széchenyi naplója szerint - személyesen járta végig Pest kereskedőit a magyar áruk ügyében. A szabadságharc veresége után - a férjétől különválva - emigrált: előbb Genfiben élt Klapka Györggyel, majd Velencében, Vicenzában, Genovában tartózkodott. 1877-ben férje elhunyt. 1880-ban hazatért és Parádsasvárra költözött egyik fia kastélyába, majd Pesten a Károlyi-palotában élt. Unokája, Károlyi Mihály, a leendő miniszterelnök biztatta, hogy írja meg életét. „Nem tehetem, mert az igazat nem írhatom, hazudni pedig nem fogok”.