Apja Halbschuh Dániel evangélikus lelkész-tanító, anyja a nemesi származású nemesszéki Czapkay Zsófia Cecília volt. Tanulmányait Eperjesen, Késmárkon, Rozsnyón végezte. Az eperjesi evangélikus líceumban bölcsészetet és jogot hallgatott. 1840-ben Kerényi Frigyessel Lengyelországba utazott. Névváltoztatási kérelmét 1842. augusztus 17-én, Lőcsén hagyták jóvá, ekkor lett a vezetékneve hivatalosan is Halbschuhból Irányi. 1844-ben Pestre költözött, ahol köz- és váltóügyvédi vizsgát tett. A főváros legkeresettebb ügyvédjei közé tartozott. Megismerkedett Kossuthtal és a reformellenzék vezetőivel. Tagja volt a Pesti Körnek, majd az Ellenzéki Körnek. A márciusi ifjak társaságában tevékeny szerepet játszott a március 15-ei eseményekben, tagja lett a Közcsendi Választmánynak. A Batthyány-kormány megalakulása után az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán titkárként dolgozott. Előadóként részt vett a földhitelintézet alapszabályainak kidolgozására létrehozott bizottság munkájában. 1848 júliusától az első népképviseleti országgyűlésben Pest-Lipótváros országgyűlési képviselője lett, emellett a parlament jegyzőjeként ténykedett. Deák mellett az igazságügyi minisztériumban dolgozott. A szabadságharc idején belépett az országgyűlés önkénteseiből alakított egységbe, részt vett a pákozdi csatában, majd a csata után visszatért a fővárosba. Tevékenyen részt vett az országgyűlés munkájában, lelkesen támogatta Kossuth Lajos politikáját. Előbb Sáros vármegye kormánybiztosává, Pest felszabadítása után pedig a város teljhatalmú kormánybiztosává nevezték ki. Világoson, a fegyverletételt megelőző napon, augusztus 12-én heves szóváltásba keveredett Görgey Artúrral. Ezt követően Szatmár, majd Bereg vármegyébe menekült, ahol el tudta kerülni a letartóztatást, és 1850 januárjában barátjával, Molitor Gusztávval együtt sikerült Stájerországon át Svájcba, majd Párizsba menekülnie. Távollétében halálra ítélték. Párizsban újságírásból tartotta fenn magát, emellett rövid ideig tanított. Kapcsolatot tartott a magyar emigrációval, Kossuth bizalmi embereként különböző feladatokat vállalt. 1868-ban távollétében, Kossuth ajánlására Pécs országgyűlési képviselőjének választotta: ekkor hazatért, de a formális hűségesküt nem tette le. A kiegyezéstől élete végéig parlamenti képviselőként dolgozott, a 48-as, majd a Függetlenségi Párt elnöke volt.

Nevelőapja Könyves Tóth Mihály református lelkész (megh. 1895), anyja Medgyessy Eszter (megh. 1846).Már 16 éves korában folyékonyan olvasta Schillert, Goethét, Wielandot. Emődy Dániel ekkor ismertette meg Petőfi Sándorral, aki ezt követően gyakran megfordult a házuknál. Petőfi követelte Könyves Tóth Mihálytól, hogy adja őket össze Prielle Kornéliával, amit a lelkész megtagadott: ezért a költő később már hálás volt neki. Janka Erdélyi Róza barátnőjét kérte meg, hogy Petőfi írjon az emlékkönyvükbe. Az 1848-1849-es debreceni események idején nevét Radical Jankára akarta változtatni. Levegőváltoztatás és a gazdasszonyi teendőkben való jártasság megszerzésére dr. Kátai Gábor karcagi orvos- és író házába küldték, ahol angolul kezdett tanulni és fordításokat készített olvasmányaiból. Josephstadtba zárt nevelőapjával már angolul levelezett. 1853-ban házasságot kötött Sámi László református főiskolai tanárral, házassága idején franciául is megtanult. Első fordításáért egy aranyat kapott a Vasárnapi Újságtól, később az Ellenőr, Ellenzék és más lapok számára annyi angol és francia regényt fordított le, hogy táblabíró fiának nagy házat vehetett az így keresett pénzből. 1881-ben megözvegyült, ezt követően Kolozsváron élt, ahol irodalmi szalont tartott fenn. Amica néven publikált.

Galambos Pál református lelkipásztor és Juhász Julianna fia volt, öt testvére közül bátyja, Gábor a színészi pályát választotta. Az elemi iskolák elvégzése után előbb Miskolcon, majd a sárospataki kollégiumban tanult. Iskoláit anyagi okokból nem folytathatta, ekkor Mezőcsáton és Szepsiben segédtanítói állást vállalt. Bátyja hatására a színház felé fordult, és kardalnoknak készül. 1834-ben a kassai és a kolozsvári társulattal lépett fel. 1835-ben feleségül vette Halász Amáliát. 1838-ban Havi Mihály színésztársával tanulmányutat tett Olaszországban. Megjárták Fiumét, Triesztet, Velencét, Padovát és Milánót, és e helyekről küldött leveleinek egy részét az akkori magyar lapok közölték. Útja során megtanulta a kottaírást. Jól beszélt olaszul, németül és franciául. 1842-ben összeházasodott König Rózával. 1843-tól a Nemzeti Színház karénekese, majd vezetői feladatokat látott el. 1843-ban megzenésítette a Szózatot és kiadta a Magyar dalvirágok című füzetét. Librettókat írt Erkelnek (Bátori Mária, Hunyadi László, Bánk bán), szövegkönyveket fordított, népszínműveket írt, dalokat szerzett. Petőfi verseit 1844-től zenésítette meg, amivel fokozta a költő népszerűségét. 1844. október 12-én együtt léptek színpadra Egressy Gábor jutalomjátékán. 1848. március 15. estéjére megzenésítette a Nemzeti dalt, amit elő is adtak. Petőfivel személyes kapcsolatban állt, a költő ugyanakkor jobban kedvelte Rózsavölgyit. A szabadságharcban önkéntesként, hadnagyként, majd főhadnagyként vett részt. Az 1849. február 27-i kápolnai csatában lábsérülést szenvedett és engedély nélkül elhagyta alakulatát. Ónodi gyógyulása közben készítette el zsoltárkíséreteit és a dicséretek átdolgozását. Komáromban a II. hadtest katonai zenekarának igazgatója volt, ekkor írta a Klapka-indulót. Klapka György menlevelével szabadult, majd visszatért a színházhoz. Tüdőbajban halt meg.

Apja Kolmár Mihály ispán, anyja Banay Sára volt. 1830-ban anyja halála után bátyjával a csurgói református gimnáziumban tanult hat éven keresztül. 1838 őszétől a pápai református főiskola hallgatójaként filozófiát és jogot tanult. Pápán a főiskolai képzőtársaság egyik alapítója volt, itt ismerkedett meg Petőfivel. 1842 áprilisában abbahagyta tanulmányait, és nevelőnek ment Baracskára. Petőfi búcsúverset írt hozzá Petrovics Sándor-Petőfi kettős aláírással. 1843-ban Pozsonyban kötöttek szorosabb barátságot, egy ideig együtt másolták az Országgyűlési Tudósításokat. Petőfi a Pesti Divatlapnál támogatta költői törekvéseit. 1845 áprilisától a leköszönő Petőfi helyett a Pesti Divatlap segédszerkesztője lett, és segített Petőfinek a Külföldi Regénytárba fordított műveit sajtó alá rendezni. 1846-ban ügyvédi oklevelet szerzett. Előbb Frankenburg Adolfnál az Életképek segédszerkesztője lett, majd 1846 végén Pozsonyba költözött és Szalé Antal ügyvédnek a Corpus juris magyarított kivonatánál korrektorként segített. 1847-től Batthyány Lajos mellett titkárként és korrektorként dolgozott. 1848 áprilisától a Kossuth Hírlapja belső munkatársa volt, mellette civil futár. Debrecenben a Közlöny korrektori feladatait vállalta. A vereség után bujdosott, október végén Pápán helyezkedett el helyettes jogtanárként. Elvégezte a teológiát és 1852-ben református lelkésszé avatták. 1853-ban áttért a katolikus hitre. 1861 októberétől a pozsonyi királyi katolikus főgimnázium rendes tanáraként dolgozott 1880 végéig, amikor visszavonult.