Evangélikus családból származott, apja Esztergályos-Esztergály Ferenc galgagutai ispán volt. 1813-ban kezdte lelkészi pályáját. Péteri után 1835 decemberétől 25 éven keresztül Csornádon esperesként, főesperesként szolgált. Művelt, tájékozott, 400 kötetes könyvtárral rendelkezett. Szolgálatát szlovák és magyar nyelven végezte, de lelkes híve volt a magyar nyelv terjesztésének. Clementis Karolinát vette feleségül. Hat gyermeke közül Mihály három évig Petőfi iskolatársa és barátja volt Aszódon. 1838-ban a húsvéti szünetre meghívta Petőfit a családjához. Hivatalból részt vett 1838. június 30-án az aszódi iskola tanévzáró ünnepélyén, melyen Petőfi mondta a búcsúbeszédet. 1853-ban megvédte Korén Istvánt a hamis vádaktól, miszerint nem engedélyezett könyvekből tanított.

Pozsonyi származású hírlapíró, írói tevékenységét Pesten kezdte meg. Tizenhat évesen, mérnökhallgató egyetemistaként jelentette meg németül a Szerelem gyöngyei ciklus két darabját. A Pesten megjelenő Spiegel állandó színikritikusa volt -ífm- monogrammal, a költészettel és fordítással csak melléktevékenységként foglalkozott. Rokonszenvezett a márciusi forradalommal, március 15-én délutánra lefordította a Nemzeti dalt. Azon kevesek közé tartozott, akik Petőfi forradalmi verseit is fordították (A királyokhoz, A nemzetgyűléshez). A röplapon németül megjelent Csatadal című költemény alá csak Hoffmann nevét nyomtatták. A Pestre bevonuló Windisch-Grätz rendőrsége letartóztatta, és kétévi várfogságra ítélte Königgrätzben. Szabadulása után rövid időre Pestre jött a Spiegelhez, majd Bécsben települt le. A Vorstadt-Zeitung. Fremdenblatt, majd a Morgenpost munkatársa, végül pedig a Neues Wiener Tagblatt szerkesztője lett. Bécs legjobb hírlapírói közé tartozott.

Apja, Kappel Frigyes (megh. 1855) a reformkor egyik leggazdagabb embere, bankár, nagyvállalkozó, anyja Herzogentrath Emilie volt. Az apa 1831-es végrendeletében - családi botrány után - általános örökösének lányát nevezte meg. Egyes visszaemlékezések szerint 1844 nyarán-őszén a Nemzeti Színház páholyában, kevéssé valószínűen hangversenyen látta meg Petőfi Emíliát. Pákh Albert és Sass István szerint ők hívták fel Petőfi figyelmét a gazdag kisasszonyra. Másnap az éppen önbizalomtól duzzadó Petőfi felment a bankárhoz, és megkérte a lány kezét. A bankár udvariasan elbeszélgetett a költővel, és azt kérte, hogy vezettesse be magát a társaságba, és mindig szívesen látja. Többet nem találkoztak. Emília 1845. szeptember 20-án kötött házasságot Lónyay Menyhérttel, a későbbi pénzügyminiszterrel, miniszterelnökkel (1871-1872), a Magyar Tudományos Akadémia negyedik elnökével.

Zsidó származású losonci lány, aki korán elveszítette édesanyját. Vak édesapját és magát varrásból tartotta el. Petőfi beleszeretett, és többször meglátogatta Rozáliát, amíg 1845 júniusban Losoncon időzött. A költő érzelmei viszonzatlanok maradtak, de a találkozást versben örökítette meg (pl. A varróleány). Weiss Rozália (Sára) 1845 augusztusában református hitre tért, ettől kezdve Fehér Ida néven szerepel az iratokban. Keresztszülei a losonci elit kiemelkedő személyiségei, Szilassy József helytartótanácsi tanácsnok, és a híres tudós, Kubinyi Ferenc felesége, Gyürky Franciska lettek. Gyürky Franciskának nem volt gyermeke, ezért sok gyermeknek, fiatalnak lett a keresztanyja. Fehér Ida a losonci ügyvéd, Kemény Károly jegyese lett. Kemény Károly honvéd századosként részt vett Felső-Magyarország felszabadításában 1849 tavaszán, majd 1849. július-augusztusban gerilla csapatot szervezett, akadályozva az orosz fősereg utánpótlását. Csapatával csak 1849. szeptember 29-én tette le a fegyvert Salgótarján mellett. Két tanúvallomás szerint Kemény Károly 1849 október elején Füleken találkozott Fehér Idával. Kemény Károlyt letartóztatták, és Rimaszombatban raboskodott 1849 decemberében. A házasságkötés időpontja ismeretlen, valószínűleg 1850. A losonci református anyakönyvi bejegyzések bizonyítják, hogy három leányuk született: 1851. augusztus 6-án Erzsébet, 1855. július 4-én Rozália, 1860. január 30-án Ilona. Losoncon laktak, a gyermekeik keresztszülei Zmeskal Zsigmond ügyvéd és Szakál Elekné szül. Szabó Emília voltak (Szakall Elek 1867-től a losonci járás főszolgabírája lett). Kemény Károly is Nógrád vármegye bizottmányának választmányi tagja volt 1861-ben (Madách Imrével, Mauks Mátyással, Steller Antallal és Zmeskal Zsigmonddal együtt). 1867. április 25-én Balassagyarmaton a vármegye várnagyává választották. Karancsságra költözésük dátuma ismeretlen. Itt hunytak el, Ida 1888-ban és Kemény Károly 1892-ben. Sírjuk jelenleg még ismeretlen.