Apja Obernyik József kömlödi református lelkipásztor, anyja Baka Erzsébet volt. Három testvére született. 1826-ban, az az apa halála után a család Hajdúnánásra költözött. Tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte kitűnő eredménnyel. 1837-től Csekén Kölcsey Ferenc unokaöccse, Kálmán mellett helyezkedett el nevelőként. Megismerte Kölcsey Ferenc látogatóit, használhatta a gazdag könyvtárat. Élete meghatározó részét a Kölcsey család körében töltötte, Ferenc 1838. augusztus 24-i halála nagyon lesújtotta. Kölcsey Ádámné a negyvenes évek elején Kálmán fiával Pestre költözött és Obernyik is velük tartott. Itt vette kezdetét irodalmi pályafutása, mellette jogot tanult. 1841-ben ügyvédi vizsgát tett. Sikeres drámaíró lett: a Főúr és pór az Akadémia százaranyos, a Nőtlen férj a Nemzeti Színház hatvanaranyos pályadíját nyerte el. 1844 őszétől Petőfi baráti köréhez tartozott. Tagja volt a Tízek Társaságának; az egyéves sztrájkot csak ő és Pákh tartotta be. 1846 őszén felkeresték Csekén Kölcsey Ferenc szülőházát és együtt voltak Nagykárolyban a főispánhelyettesi beiktatáson. Obernyik szemtanúja volt a Júlia-szerelem kezdetének. A szabadságharc alatt visszavonultan élt, a vereség után Csekén, majd Pesten lakott. Pesten a Nemzeti Színház drámabíráló választmányának jegyzőjeként vállalt állást. 1851-től a kecskeméti református kollégium klasszika-filológia tanáraként dolgozott.

Katolikus nemesi családból származott, apja Perczel Sándor földbirtokos (megh. 1861), anyja Kajdácsy (Kajdachy) Erzsébet (megh. 1836) volt. Szülei és Vörösmarty Mihály irányították gyermekkori tanulmányait. A pesti piaristáknál tanult, ahol elsajátította a latin, német és francia nyelvet. 1827-1830 között hadapródiskolába járt, majd a császári hadseregben kadétként szolgált. 1830-ban a lengyelekhez való átszökés érdekében a császári katonák közt mozgalmat indított, emiatt bebörtönözték, csak Pest és Tolna vármegyék közös fellépése tudta kiszabadítani. A császáriak végül, figyelembe véve nemesi származását és kiskorúságát, a történtek miatt csupán elbocsátották a hadsereg kötelékéből. Ezt követően Tolna vármegye közéletében vállalt szerepet: megyei aljegyzőként, majd simontornyai szolgabíróként ténykedett. 1843-1844-ben országgyűlési követnek választották, az Ellenzéki Párt balszárnyán politizált. 1844-ben házasságot köt a református Sárközy Júliával (megh. 1877), akivel tizenegy gyermeket neveltek fel. 1848-ban Petőfivel együtt a pesti Közbátorsági Bizottmány radikális tagja lett, és mindketten részt vettek az Egyenlőségi Társulat munkájában is. 1848-ban Buda város képviselőjévé választották, április 30. és július 20-a között belügyminiszterként, tanácsosként, majd osztályfőnökként ténykedett. 1848. szeptember 1-jén megalakította a Zrínyi-szabadcsapatot, amelynek döntő szerepe volt az ozorai győzelem kivívásában. Szeptember 16-án honvéd ezredessé, november 1-jén tábornokká léptették elő. December 30-án Mórnál csatát vesztett. 1849-ben a Tisza menti csapatok parancsnokaként hadmozdulataival akadályozta a császáriak hadműveleteit. Márciusban a bácskai IV. hadtest parancsnokaként ténykedett. Csak Bemmel ápolt jó viszonyt, és miután összeveszett Kossuthtal és a tábornoki karral, júliusban leváltották. A vereség után Törökországba emigrált, később családjával Angliában, Jersey szigetén, majd Belgiumban élt. Az emigrációban is gyakran került konfliktusba Kossuthtal. 1867-ben tért haza, ekkor Zalaegerszeg országgyűlési képviselőjévé választották. Deák táborába tartozott és azon dolgozott, hogy az erősen 48-as ellenzéki szellemű honvédegyleteket tekintélyével átvezesse a kiegyezés táborába. Később egy ideig mint képviselő a balközéphez tartozott, majd visszavonult a politikától.

Apja Némethy György, a Zichy grófok családi levéltárosa, anyja Virág Krisztina volt. Petőfivel Székesfehérváron, 1842. november 5. és 1843. január 9. között játszott együtt és kötöttek barátságot. Több alkalommal laktak együtt. A barátságnak Petőfi féltékenysége vetett véget, mivel Némethyt, akit kitűnő hangja miatt a kórusban is felléptettek, ügyelői feladattal is megbízták. 1855 és 1866 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1859. július 25-én Pesten a Terézvárosban vette feleségül Eötvös Borcsa (1834-1909) színésznőt, esküvői tanúik Ráday Gedeon színházi intendáns és Tóth Kálmán író voltak. Színészi pályafutásának a csúcsa az 1860-as években volt, amikor feleségével a Nemzeti Színházban népszínművek főszerepeit játszották. Később vidéki színigazgatóként ténykedett. Maga is írt darabokat: A kántor és a molnár leánya (vígjáték, bemutatója: Pest, 1857), Vén darázs (színmű, bemutatója: Nemzeti Színház, Pest, 1859), A gályarab (színmű, 1864). 1881-től a Nemzeti Színház jegykiadó-pénztárnokaként dolgozott.

Apja Degré Péter (Pierre Degrée), a francia forradalmat követő menekülthullámmal érkezett Magyarországra és Temes vármegye főorvosa lett. Anyja - férje második felesége - Rácz Anna polgárlány volt. Tanulmányait Aradon, Szegeden végezte, 1838-1840-ben Nagyváradon jogot hallgatott. Pesten joggyakornokként ténykedett. 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. A pozsonyi országgyűlésen ismerkedett meg Petőfivel, 1844 őszén már az asztaltársasághoz tartozott a Pilvaxban. Degré is tagja volt a Tízek Társaságának. 1846 végén Petőfi valami meggondolatlan élccel megbántotta, a sértésért januárban - ha tréfásnak szánt levélben is - bocsánatot kért barátjától. Az 1840-es években sikeres drámaíró volt, három vígjátékát a Nemzeti Színház is bemutatta és novelláskötete is megjelent. Degré a márciusi ifjak egyike volt, emellett a Közbátorsági Bizottmány jegyzőjeként és a Pest vármegyei Közbátorsági Választmány tagjaként ténykedett. Április 14. után belügyi titkári pozíciót vállalt. A szabadságharcban előbb önkéntesként, majd huszárfőhadnagyként, később századosként vett részt; a turai ütközetben súlyosan megsebesült. A csatában kapott sebei miatt a nagyváradi fürdőben gyógykezeltette magát, itt jutott el hozzá a világosi fegyverletétel híre. A szabadságharcban való részvétele miatt Aradra internálták. Ezután Pesten élt. Az abszolutizmus éveiben az egyik legnépszerűbb magyar regényíró volt. Utazásokat tett Németországban, Belgiumban, Franciaországban és Angliában, melyek során felkereste a magyar emigránsokat. 1857-ben házasságot köt Koller Amália Annával, akitől hét gyermeke született. 1867-től a Kisfaludy Társaság tagja volt, 1870-ben Vác kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Visszaemlékezései alapján élete legnagyobb eseménye a Tízek Társaságában való részvételt tartotta.