Regény- és drámaíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság tagja volt. Klasszikus műveltségű apja kezdte tanítani, majd 1821-ben a debreceni főiskolára ment. 1827-ben a bölcseleti karon három évig filozófiai és történelemi tanulmányokat folytatott. 1830 őszén apja kívánsága szerint teológiát kezdett tanulni. 1833-ban, harmadéves teológusként szakított a lelkészi pályával, és egy barátjának sérelme miatt többedmagával elhagyta a kollégiumot. Nevelőnek ment az Olasz családhoz Nagyváradra, és jogi pályára készült. Új helyén alkalma volt megismerkedni a Bihar vármegyei értelmiséggel, akik jó modora miatt megszerették. 1834 őszén ment Pozsonyba, ahol csakhamar belemerült a pozsonyi ifjúság mozgalmaiba, emellett jövedelmező állást is nyert Kossuth Lajos hírlapirodájában. Amikor a rendek 1836. május 2-án feloszlottak, a Helytartótanács kiadta az elfogatási parancsot Lovassy László és társai ellen. Kuthy a büntetés elől hazament Asszonyvásárra a szüleihez, ám itt május 23-án elfogták és Budára vitték a József-kaszárnyába. Innen 1837. március 7-én a Hétszemélyes Tábla által megerősített ítélettel szabadult, de az ügyvédi vizsga letételétől eltiltották. Innentől főleg íróként tevékenykedett, 1843és 1845 között Batthyány Lajos magántitkára volt. 1855. március 5-én Erzsébet császárné első gyermekének, Zsófiának születése alkalmából Szózatot írt. Bár a verset feltehetően felszólításra és talán fenyegetésre készítette, ismerősei kiközösítették miatta, és ez megtörte az írói pályáját. 1862-től haláláig Nagyváradon megyei főbiztos a bűnfenyítő törvényszéknél. 1864-ben elszegényedve, sok adósságot hátrahagyva halt meg.

Ősi erdélyi nemesi családból származott, apja Kemény Sámuel (1758–1823) második házasságából, a román származású Csóka Rozáliától született. Apja első feleségétől, Győrfi Ágnes bárónőtől három testvére érte meg a felnőttkort: Anna, Károly, Sámuel. 1820-ban Zsigmondot betegeskedése miatt levegőváltozásra Zalatnára küldték, ahol 1823-ig nagybátyjánál, ikafalvi Barók Dániel bányatörvényszéki elnöknél lakott, és az ottani római katolikus elemi iskolába járt. Az apa halála után, 1823-ban hosszas pereskedés indult a mostohatestvérek és rokonok részéről az örökségért, során édesanyját karhatalommal lakoltatták ki Pusztakamarásról. Kemény Zsigmond a zalatnai évek után 11 évet töltött a nagyenyedi kollégiumban. Eleinte a család hagyományainak megfelelően nem a kollégiumban, hanem rokonainál a Kemény-kastélyban lakott, de miután megromlott velük a viszonya, 1826–27 körül annak ellenére átköltözött a bentlakásba, hogy ennek anyagi fedezetét édesanyja csak nehézségek árán tudta előteremteni. Egy fegyelmi ügyet követően 1834 kora tavaszán félbehagyta tanulmányait, és Kolozsvárra költözött. Jurátusként vett részt az 1834-1835-ös kolozsvári országgyűlésen. Kolozsváron 1835 elején barátságot kötött Wesselényi Miklóssal, Kovács Lajossal, Bölöni Farkas Sándorral és Szentiváni Mihállyal. Miután az országgyűlést 1835. február 6-án katonai erővel feloszlatták, és az ellenzéki vezetők ellen per indult, 1835 tavaszán Kapudra költözött édesanyjához, és itt 1837 elejéig vezette a gazdaságot. 1837-ben a marosvásárhelyi királyi táblánál kancellistaként végzett joggyakorlatot. 1839 és 1840 között a bécsi egyetemen beiratkozás nélkül orvostudományi előadásokat hallgatott. 1840 őszén tért vissza Kolozsvárra, ahol 1841–től az Erdélyi Híradó, az erdélyi alkotmányos ellenzék lapjának munkatársa lett. 1842. január 1-től ez Erdélyi Híradó szerkesztője lett Kovács Lajossal és meghonosította a vezércikk műfaját. 1846-ban Magyarországra utazott, és a politikai és irodalmi élet számos jelentős személyiségével találkozott, köztük Petőfivel, aki műveltségével jó benyomást tett rá. 1847-ben együtt szerepeltek az Unió zsebkönyvben. 1848-ban Csengery szerkesztőtársa volt a Pesti Hírlapnál. Petőfivel együtt a Pest megyei Közbátorsági Választmány tagja volt. A népképviseleti országgyűlésen képviselőként, 1849-ben belügyminisztériumi osztályvezetőként dolgozott. Közbenjárt Szemere Bertalannál A honvéd című Petőfi-vers megvételéért. A vereség után hadbíróság elé állították, de felmentették. Kemény Zsigmond életműve az 1850-es évektől teljesedett ki. A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd tiszteletbeli, végül, 1867-ben igazgató tanácsi tagjává választották. 1866-tól a Kisfaludy Társaság elnöke volt.

A losonci Református Líceum rektorának és történelemtanárának, Steller Jánosnak a fia volt. Egy 1844-es visszaemlékezés szerint három leánytestvére volt, akiket édesapjuk nevelt, édesanyjuk korábban meghalt. Antal iskoláit részben Losoncon végezte, ügyvédnek tanult. Jó barátságot ápolt a reformkori költőkkel, írókkal, a losonci elittel. Petőfivel 1844-ben ismerkedett meg Pesten. Steller nekrológja szerint Petőfivel sokszor egymás mellett ültek a Nemzeti Színházban, és sokat utaztak együtt. Petőfit – Adorján Boldizsár és Kubinyi Rudolf mellett - részben ő látta vendégül 1845-ös felvidéki útja során. Steller ekkor már nem otthon lakott, házat béreltek Karády Ignáccal (Kossuth Lajos fiainak későbbi nevelőjével) a mai Vajansky utca 5. szám alatt. Plachy Vilma a nagynénjével velük szemben lakott. Az emeleten két szobát bocsátottak Petőfi rendelkezésére, mert a költő kikötötte, hogy csak akkor marad, ha a szomszéd szobában sem háborgatja őt senki. Petőfi és Steller barátságáról Mikszáth is két karcolatban emlékezett meg. Az 1845-ös kirándulás alkalmával sok helyszínt és több ismerőst együtt látogattak meg (Steller Antal eddig kiadatlan naplója szerint, melyet Böszörményi István, losonci helytörténész idézett). 1847 áprilisában feleségül vette Plachy Vilmát. Petőfi 1847. július 1-5. között is meglátogatta Losoncon a Steller házaspárt. Steller Antalt 1847-ben törvényszéki bírának választották, 1848 augusztusától Nógrád vármegye tiszti alügyésze lett. A szabadságharc alatt a kormány több fontos feladatot bízott rá: ő intézte a füleki várban lévő puskapor Pestre szállítását. Amikor a kormány 1848 decemberében Debrecenbe költözött, Steller gondoskodott a lovak abrakjáról. Miskolcon felvásárolta a csizma-készletet a honvédek számára. Konkrét megtorlásról vele kapcsolatban nem tudunk, de egy jelentés megemlíti a Madách-perben (Hinkó János ügyvédnél, volt losonci polgármesternél tartott házkutatás kapcsán 1852-ben), mint „megbízhatatlan” elemet. Az 1850-es években Losoncon nyitott ügyvédi irodát. 1851-ben Losoncon feleségül vette Geduli Dániel leányát, Herminét. Steller nevét ott találjuk az Októberi Diploma és a Februári Pátens ellen tiltakozó megyei liberális nemesség soraiban. 1867-ben a megyei delegáció tagja volt az országgyűlésben. Az 1860-as években Losoncon a képviselőválasztások egyik fő szervezője volt. 1880-ban, a főjegyzővé választott Harmos Gábor helyére, megyei tiszti főügyésszé választották, nagy többséggel. Ezt a tisztségét haláláig megőrizte, 1882-től számos bizottság (közigazgatási, útügyi) tagja volt. Balassagyarmaton már Steller Antalné Geduly Herminnel élt. Valószínűleg nem született gyermekük. 1892. október 29-én, a halotti anyakönyvi kivonat szerint este 10 órakor szívszélhűdésben hunyt el Balassagyarmaton. Temetésére október 31-én került sor. Délután 3 órától Simkó Frigyes evangélikus lelkész, és az alispán vezetésével a vármegye tisztikara, továbbá a bíróságok és a pénzügyi hatóságok tagjai búcsúztatták. Nekrológja szerint közelebbi hozzátartozók nem voltak jelen.

Neves színházigazgató, drámaíró, műfordító, Kövérné Komlóssy Ida apja volt. 1811-ben már a pesti rondellában játszott gyermekszerepeket, bár neve először csak 1813-ban fordul elő a szereplők nevei között. Megszakítás nélkül a vidéki színészet aktív tagja volt. 1814-ben több alkalommal Székesfehérváron, 1815 és 1818 között Miskolcon játszott; 1818-tól Horváth József igazgató alatt a székesfehérvári társulattal különböző városokban szerepelt. 1823-ban felesége, Czégényi Erzsébet (1805–1855) színésznő is tagja volt a társulatnak. 1827-ben Komáromban Horváth József után Komlóssy vette át a társulat igazgatását. 1834 novemberében a kassai színházhoz ment igazgatónak, ekkortól leányai, Ida (később Kövér Lajos felesége és a pesti Nemzeti Színház tagja) és Paulina szintén a társaság tagjai voltak. 1838-ban elhagyta Kassát, szeptember 16-án a pesti Nemzeti Színház rendezője és gazdasági főfelügyelője lett. 1839-ben feleségével együtt elhagyta Pestet és új társaságot alakítva vándorolt az országban. 1844-ben Hegedűs Lajossal szövetkezett; az igazgatásuk alatt levő társulat játszott Győrben 1844. október 20-tól 1845. március 10-ig. Végül Komlóssy megunta a vándoréletet, és a Nemzeti Színházhoz fölvették könyvtárnoknak; később gondnokként is dolgozott. Hat eredeti színdarabot írt, de főként drámafordításai jelentősek, amelyből csaknem kétszázzal gyarapította a repertoárt. Főleg Kotzebue, Scribe, Hugo, Wolf, Moreto (Donna Dianna), Bauernfeld, Nestroy, Shakespeare (Lear), Schiller (Orleansi szűz), Gozzi és Körper drámáit ültette át magyar nyelvre.