Családját a 18. század elején telepítették Németország Hessen tartományából a Tolna megyei Bonyhádra. Apja Haag Henrik órásmester, aki 1789-ben házasodott. Péter volt a harmadik gyermek. A szülők korán elhunytak. 1809-től három éven át a sárszentlőrinci evangélikus gimnáziumban tanult, majd 1813-tól két évig a helybeli iskola preceptoraként dolgozott. Balassa János lelkész 1815. szept. 21-én kelt ajánlásával felvették a soproni evangélikus gimnáziumba, melynek elvégzése után magántanítóként ténykedett Mara László ezredes árván maradt gyermeke, Lajos mellett. 1820. október elején jelentkeztek nála először az elmebaj tünetei. Az orvosi kezelés után Bonyhádra ment testvéréhez, Haag Kristóf lakatosmesterhez. 1821. január 23-án Bonyhád megye épelméjűnek nyilvánította. Előbb Kismányon iskolamester, majd a sárszentlőrinci esperesi iskola tanár-igazgatójaként dolgozott. 1825 és 1830 között négy alkalommal tört ki rajta az elmebaj. Az utolsót már az őt kedvelő diákok is észlelték. Az elkerülhetetlen vizsgálaton Petőfit is meg akarják hallgatni, de nem ment el. Haag Péter aláírta felmentését. Feleségével, Manninger Rozinával és öt gyermekével Sopronba költözött. Kitűnő magántanár volt, de mindig visszavágyott Sárszentlőrincre.