Balog István
Előkelő somogyi földbirtokos család leszármazottja, apja Balog László volt. Iskoláit Pécsen végezte, 1806-tól Pesten jogot tanult. Színészi pályáját 1810-ben kezdte, 1811-ben szervezte meg első társulatát. Célja volt, hogy a kistelepülésekre, falukra elvigye a kultúrát. Színészeit megbecsülte és jól fizette, társulatában többek között játszott Déryné, Kántorné, és ő vezette be a színpad világába unokahúgát, Hivatal Anikót. 1818-ban társulata nyitotta meg a Székesfehérvári Színházat. A pestisjárvány után elvégezte az orvosi egyetemet, de 1825-től visszatért a színpadra. Darabokat írt, fordított, regényeket dramatizált. Petőfi 1837. május 30. és június 11. között Aszódon láthatta Balog társulatát, titokban. Szeretett volna csatlakozni a színészekhez, de Balog István igazgató szülői engedélyt és iskolai végbizonyítványt kért tőle, így Petőfi tervei meghiúsultak. 1839 januárjától komikusként dolgozott a Pesti Magyar Színházban. Az év végén visszavonult a színpadtól. 1854-ig a Nemzeti Színházban technikusi feladatokat látott el, majd közel 20 évig a színház jegypénztárnokaként dolgozott. Első felesége Tenkler Lizi színésznő, a második Magda Emília volt.
Osztovits Szabolcs: "Sors, nyiss nekem tért" - Petőfi Sándor életének krónikája. Bp. 2022. 173. old.; Faragó Árpád: 130 évvel ezelőtt halt meg Balog István. Horvátországi Magyarság, 2003. 3. sz. 45-47. old., Nagy Imre: Balog István, Váradi Antal és a pécsi színjátszás a XIX. században. Pécsi Szemle, 2021. 1. sz. 16-33. old., Balogh István szócikk. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp. 1891-1914. 1. kötet. 461-464. old.