Evangélikus vallású iparoscsaládból származott. Apja szűcsmester, választott polgár volt. 15 évesen fejezte be felsőfokú tanulmányait a pozsonyi evangélikus líceumban, majd orvosi tanulmányokat folytatott. 1814-ben vette feleségül Tirtsch Krisztina Terézt, egy aranyműves lányát. 1816-tól a város tisztiorvosaként ténykedett. 1831-től tiszteletbeli, 1839-től választott polgár volt Pozsonyban. Petőfi 1841. március 25-én érkezett Pozsonyba, néhány napot a városban tanuló barátaival töltött. A katonaság után nem épült fel teljesen, tíz napig ápolták az evangélikus oktatási központhoz tartozó kórházban. Dr. Würtzler gyógyította. Würtzler veje volt Torkos Mihály, Moson vármegye alispánja.

Apja Stand Károly, a Károlyi-uradalom gazdatisztje volt. Fia eleinte az apja példáját akarta követni és gazdasági írnokként dolgozott, amjd váratlanul pályát módosított, és vándorszínésznek állt. 1817-től járta a vidéket, majd 1837 és 1842 között a Pesti Magyar Színház, később a Nemzeti Színház tagja, és rendezője volt. 1839-ben, az úgynevezett "operaháború" miatt rövid időre vidékre ment. Bár pályafutása során mindvégig a tragikus hős megformálására vágyott, fizikai adottságai más szerepkört jelöltek ki számára. Kiválóan formálta meg az intrikust (Biberach Kassán a Bánk bán ősbemutatóján, Shylock A velencei kalmárban Pesten), de átütő sikert komikusként ért el, például a Kisfaludy-vígjátékokban. Emlékezetes alakítási közé tartozik a Cérna szabó (Nestroy: Lumpacius vagabundus), Zajtai (Gaál József: Peleskei nótárius), bolond (Shakespeare: Lear király), Polonius (Shakespeare: Hamlet). Ő volt Vörösmarty Mihály kedvenc férfi színésze. Kezdettől a Nemzeti Kör tagjai között találjuk, de közéleti szerepet nem vállalt. Kitűnő társasági embernek ismerték, aki soha nem fogyott ki az anekdotákból. Petőfivel nincs személyes kapcsolata, de a költő látta a színpadon. „A komikusok közt legjobban kedvelte Megyeri bámulatos alakító tehetségét” - írta visszaemlékezésében Vahot Imre.

Apja Radankovics Mihály enyingi ispán, anyja Fitos Júlia volt. Hat osztályt végzett Veszprémben, majd 1838-tól a pécsi cisztereknél tanult, de kizárták. Uradalmi szolgálatba lépett, ahonnan elbocsátották. Győrön - vélhetően hamis bizonyítványokkal - elvégezte a jogi kart. A győri jogakadémián alapított egy kéziratos diákélclapot (Két garasos tár). Kovács Pál buzdította írásra. 1846-ban Pestre utazott, a következő évben ügyvédi vizsgát tett. Közben humoros írásokat közölt a Pesti Divatlapban és az Életképekben. Pest és Győr között ingázott, majd 1848. június 30-án titokban házasságot kötött Legény Katalinnal, akitől hamarosan gyermeke született. Petőfi kétsoros levélben üdvözölte. 1848. június 4-én indult a Nép Barátja, amelyet ténylegesen Vas Gereben szerkesztett, bár tervezetét Petőfi készítette, címlapján pedig Arany is szerepelt. A költő négy verset közölt az újságban. A szabadságharc veresége után Vas Gereben tíz hónapig bujdosott a Dunántúlon, rövid időre börtönbe zárták. Szabadon engedték, de az ügyvédi pályától eltiltották. Írói népszerűsége Jókaiéval vetekedett, több regényt, különböző napilapokba pedig számos tárcát írt. Rendszertelen életmódja kikezdte egészségét: 1868 januárjában tudósítóként Bécsbe ment, ahol halálos szívroham érte.

Mindkét részről katonacsaládból származott, nemesi származású, vagyontalan apja német anyanyelvű, anyja szombathelyi születésű, magyar nemzetiségű volt. Tanulmányait Pécsen kezdte, majd 1815-től, nyolc esztendőn keresztül a bécsújhelyi katonai akadémia növendéke volt, ahol kitűnő eredménnyel végzett. Rendkívül tehetséges és fölkészült, fényes karrier várt rá a császári és királyi hadseregben: 1845-ben már zászlóaljparancsnok Nagyváradon. 1848 júliusától a délvidéki harcokban vett részt, szeptembertől honvédezredessé és hadosztályparancsnokká léptették elő. December 4-től a Honvédelmi Minisztérium táborkari főnökévé nevezték ki, egyben (Mészáros Lázár távollétében) a helyettes hadügyminiszteri posztot is elnyerte. Ő volt Kossuth katonai főtanácsadója. Petőfi január 12-én kereste fel Debrecenben, hogy harctéri áthelyezését kérje. A miniszter (helyettes) számonkérte a katona Petőfitől öltözékét, ami akár függelemsértésnek is tekinthető. 1849 márciusában altábornagyként, a magyarországi főerők parancsnokaként vett részt a szabadságharcban. A hónap végén súlyosan megbetegedett. Június végétől a déli hadsereg parancsnokaként szolgált, Bácska visszahódítását szervezte. Augusztus 7-én leköszönt. Világos után emigrált, végigjárta a magyar emigráció állomásait, elkísérte Kossuthot Amerikába, Londonban tanári állást vállalt egy katonai intézetben, Turinban a magyar légiót szervezte. A kiegyezés után hazatért és Pozsonyban telepedett le.