Apja Kolmár Mihály ispán, anyja Banay Sára volt. 1830-ban anyja halála után bátyjával a csurgói református gimnáziumban tanult hat éven keresztül. 1838 őszétől a pápai református főiskola hallgatójaként filozófiát és jogot tanult. Pápán a főiskolai képzőtársaság egyik alapítója volt, itt ismerkedett meg Petőfivel. 1842 áprilisában abbahagyta tanulmányait, és nevelőnek ment Baracskára. Petőfi búcsúverset írt hozzá Petrovics Sándor-Petőfi kettős aláírással. 1843-ban Pozsonyban kötöttek szorosabb barátságot, egy ideig együtt másolták az Országgyűlési Tudósításokat. Petőfi a Pesti Divatlapnál támogatta költői törekvéseit. 1845 áprilisától a leköszönő Petőfi helyett a Pesti Divatlap segédszerkesztője lett, és segített Petőfinek a Külföldi Regénytárba fordított műveit sajtó alá rendezni. 1846-ban ügyvédi oklevelet szerzett. Előbb Frankenburg Adolfnál az Életképek segédszerkesztője lett, majd 1846 végén Pozsonyba költözött és Szalé Antal ügyvédnek a Corpus juris magyarított kivonatánál korrektorként segített. 1847-től Batthyány Lajos mellett titkárként és korrektorként dolgozott. 1848 áprilisától a Kossuth Hírlapja belső munkatársa volt, mellette civil futár. Debrecenben a Közlöny korrektori feladatait vállalta. A vereség után bujdosott, október végén Pápán helyezkedett el helyettes jogtanárként. Elvégezte a teológiát és 1852-ben református lelkésszé avatták. 1853-ban áttért a katolikus hitre. 1861 októberétől a pozsonyi királyi katolikus főgimnázium rendes tanáraként dolgozott 1880 végéig, amikor visszavonult.