Apja Császár József csizmadia, anyja Könczöl Anna volt. Iskoláit Zalaegerszegen, Szombathelyen, Kőszegen, Sopronban végezte. Az alacsony származású fiatalembernek - Petőfi szemére is veti - a papi pálya tűnik kitörési pontnak, de mind a pannonhalmi bencéseket, mind a pesti központi szemináriumot elhagyta. Pesten és Zágrábban jogot tanult. Fiume szabad kikötővárosban elsajátította a Magyarországon még gyerekcipőben járó váltó- és kereskedelmi jogot, és e tudással fényes karriert futott be Pesten. Előbb váltótörvényszéki ülnökként, 1846-tól a hétszemélyes tábla bírájaként dolgozott. Petőfivel az irodalmi pályán 1843-ban a Szivárvány című jótékonysági almanachban szerepelt együtt, a következő évben pedig meghívta a költőt az Aradi Vészlapok szerzői közé. Vélhetően személyesen is találkoztak. A konzervatív írócsoportot szervező Császár kezdetben a háttérből irányította a Petőfi-ellenes kritikai támadásokat. 1845-ben Lipcsében jelent meg a Magyarkák, névtelenül. A kötet harmadik része 80 személyről, köztük Petőfiről ad szatirikus-ironikus jellemzést. A Petőfi-szócikket Császár írta. 1845 augusztusában és szeptember elején az Irodalmi Őrben már személyesen vette sorra Petőfi megjelent köteteit, és mondott lesújtó véleményt. 1849-ben az oroszok Vácott levő házát feldúlták, vagyonát elvették; állásától megfosztották, fizetését letiltották. Feleségével, hat kiskorú gyermekével nyomorogtak. Értékes könyvtárát eladva Pesten próbálta újrakezdeni jogászi pályáját, mellette irodalommal foglalkozott. Előbb a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1832), majd tiszteleti (1847) tagja, végül ügyésze lett. 1845-től a Kisfaludy Társaság tagja volt.