Középiskoláit a sárospataki kollégiumban végezte, jogot tanult, 1837-ben Miskolcon gyakornokként ténykedett. A következő évben Pesten ügyvédi vizsgát tett. Az Ifjú Magyarország egyik alapítója volt. A pozsonyi országgyűlés hírére gyorsírni tanult, utóbb tankönyvet is kiadott a Taylor-rendszerű gyorsírásról (1843). 1842-ben a Nemzeti Színházban Egressy Gáborral közös fordításban bemutatták a Coriolanust. 1843-ban a pozsonyi országgyűlésen az Országgyűlési Tudósítások munkatársa volt, feltehetően itt találkozott Petőfivel. A Petőfi-ellenes kritikai támadások során a költő elkötelezett híve volt, Szeverin álnéven kemény hangon válaszolt Császár és Nagy Ignác elmarasztaló írására, és elismerő cikket írt a Szerelem gyöngyeiről és a Versek II. kötetről. 1847-ben Táncsics védőügyvédje volt; a forradalom győzelme után kiadta Kölcsey Naplóját. 1849-ben mint hivatalos történeti jegyzőt Aradra, Vécsey Károly tábornok mellé rendelték. A szabadságharc veresége után Mezőkeresztesre vonult vissza, ahol ügyvédként dolgozott.