Katolikus családból származott. Apja Bérczy János Nógrád vármegye közkedvelt főorvosa volt, aki az eredeti Stand nevet 1802-ben magyarosította Bérczyre. Anyja Molnár Julianna volt. Tizenkét éves koráig otthon tanult. Gimnáziumba Vácon, majd 1833 őszétől a pesti piaristákhoz járt (egy osztállyal Petőfi fölött, de erről egyikük sem tudott). A pesti egyetemen kétéves filozófiai tanfolyamot végzett. Jogi tanulmányai közben megtanult németül, olaszul, franciául, angolul és szlovákul. 1838-tól publikált. Barátságot kötött Madách Imrével. 1842-ben letette az ügyvédi vizsgát. Öt esztendőn keresztül díjtalan fogalmazógyakornokként dolgozott a Helytartótanácson. A segédszerkesztő Petőfi asztaltársaságához tartozott. Tagja volt a Tízek Társaságának, a francia elkötelezettségű fiatalok közt - Jókai jellemzése szerint - ő volt „az egyedüli angol”. 1847-ben Széchenyi kinevezte az Országos Közlekedési Központi Bizottság fogalmazójának, és egyúttal személyi titkárának. 1848 elején Széchenyi Pozsonyba küldte, útközben megfázott, majd élete végéig az ekkor szerzett szívbetegségével küzdött. Bátyjánál Balassagyarmaton gyógyult. 1849 elején felerősödött, de hivataláról lemondott, és Nógrádba vonult vissza. Pest felszabadulásakor a városban volt, és versben köszönti a honvédsereget. Emiatt a szabadságharc leverése után rokonoknál, bátyjánál bujdosott. 1851-ben feleségül vette Frivaldszky Annát, akinek már négy éve a vőlegénye volt. A Pesti Napló, majd a Politikai Újdonságok munkatársaként dolgozott. Az Akadémia levelező (1859), a Kisfaludy Társaság rendes tagjává (1862) választották. Sokrétű életművéből (a sport szaknyelv egyik megteremtője, publicista, novellista, fordító) a nevét az utókor Puskin Anyeginjének fordítójaként őrizte meg. Szívbetegségben halt meg.