Galambos Pál református lelkipásztor és Juhász Julianna fia volt, öt testvére közül bátyja, Gábor a színészi pályát választotta. Az elemi iskolák elvégzése után előbb Miskolcon, majd a sárospataki kollégiumban tanult. Iskoláit anyagi okokból nem folytathatta, ekkor Mezőcsáton és Szepsiben segédtanítói állást vállalt. Bátyja hatására a színház felé fordult, és kardalnoknak készül. 1834-ben a kassai és a kolozsvári társulattal lépett fel. 1835-ben feleségül vette Halász Amáliát. 1838-ban Havi Mihály színésztársával tanulmányutat tett Olaszországban. Megjárták Fiumét, Triesztet, Velencét, Padovát és Milánót, és e helyekről küldött leveleinek egy részét az akkori magyar lapok közölték. Útja során megtanulta a kottaírást. Jól beszélt olaszul, németül és franciául. 1842-ben összeházasodott König Rózával. 1843-tól a Nemzeti Színház karénekese, majd vezetői feladatokat látott el. 1843-ban megzenésítette a Szózatot és kiadta a Magyar dalvirágok című füzetét. Librettókat írt Erkelnek (Bátori Mária, Hunyadi László, Bánk bán), szövegkönyveket fordított, népszínműveket írt, dalokat szerzett. Petőfi verseit 1844-től zenésítette meg, amivel fokozta a költő népszerűségét. 1844. október 12-én együtt léptek színpadra Egressy Gábor jutalomjátékán. 1848. március 15. estéjére megzenésítette a Nemzeti dalt, amit elő is adtak. Petőfivel személyes kapcsolatban állt, a költő ugyanakkor jobban kedvelte Rózsavölgyit. A szabadságharcban önkéntesként, hadnagyként, majd főhadnagyként vett részt. Az 1849. február 27-i kápolnai csatában lábsérülést szenvedett és engedély nélkül elhagyta alakulatát. Ónodi gyógyulása közben készítette el zsoltárkíséreteit és a dicséretek átdolgozását. Komáromban a II. hadtest katonai zenekarának igazgatója volt, ekkor írta a Klapka-indulót. Klapka György menlevelével szabadult, majd visszatért a színházhoz. Tüdőbajban halt meg.