Nemesi eredetű katolikus családból származott, apja neves orvos volt. Hároméves korában elveszítette szüleit. A város támogatásával árvaházba került. Innen vette magához nagybátyja, Hazucha János kanonok, aki Nagyszebenben taníttatta. Nagybátyja váratlan halála után ismét egyedül maradt. 1832-ben Pestre költözött. Orvosnak készült, de érdektelenség és anyagi gondok miatt félbeszakította az egyetemet. 1837-1838-ban Szegeden nyomdai alkalmazottként dolgozott. A következő évben újra Pestre jött, és mérnöki tanulmányokat és gyakorlatot folytatott. 1843-1848 között az országos építészeti hivatal tisztviselőjeként dolgozott. Csekeő Piroskát vette feleségül. Egyetlen gyermekük, Lajos érte meg a felnőttkort. Irodalmi pályáját 1836-ban kezdte, és Munkácsy János lapjának, a Rajzolatoknak lett a segédszerkesztője. Drámát és librettót is írt Rózsavölgyinek. A 1840-es években publikált az Életképekben, a Pesti Divatlapban, a Nemzeti Újságban, a Pesti Naplóban. 1845 második félévétől az Életképek mellékletének, a Hírlapi Őrnek a szerkesztőjeként ténykedett. Többnyire fenntartásait fogalmazta meg Petőfi költészetéről. Az Úti levelekben Petőfi metsző iróniával szól róla (II. levél) és A megbomlott kedély című regényéről (IV. levél). 1848-ban változtatta Kelmenfyre, írói névnek már előbb is használta. Hazucha/Kelmenfy a forradalom és szabadságharc lelkes híve volt, Debrecenben a Közlöny segédszerkesztőjeként dolgozott. Hosszú betegség után tüdőbajban halt meg.