Nemesi származású, apai ágon református, anyai ágon katolikus családból származott. Két öccse született. Tanulmányai befejezése után Szatmár vármegyei aljegyzőként, majd 1848 elejétől főjegyzőként dolgozott. 1846-ban a szatmárnémeti védegylet jegyzőjeként ténykedett, valamint támogatta a tiszai gőzhajózást. Költői pályáját 1839-ben kezdte az Athenaeum folyóirat körében Bajza támogatásával. Horváth János néhány Petőfi-versben kimutatta Riskó hatását. Használta a Bugafő költői álnevet is. Petőfivel személyesen 1846. szeptember elején ismerkedett meg Szatmárban. Szeptember 8-án a Szendrey Júlia lovagi köréhez tartozó Riskó mutatta be Petőfit a lánynak. Szeptember 19-én Pap Endrével és Petőfivel együtt tettek látogatást Szendreyéknél Erdődön. Támogatta a szerelmeseket, Júlia őt is megkérte a közvetítésre. 1848-1849-ben Nagykároly országgyűlési képviselőjeként és a Radical Párt tagjaként ténykedett. A szabadságharc idején előbb kataszteri felügyelői, majd miniszteri osztálytanácsosi feladatokat vállalt. 1849-ben, a kormány Debrecenbe költözésekor is találkozott Petőfivel. A vereség után börtönre ítélték, a fogságból amnesztiával szabadult. A kiegyezést követően a Pénzügyminisztériumban tisztviselőként dolgozott. 1885-ben osztályfőtanácsosként ment nyugdíjba. 1849-től nem írt több verset. Kathó (Kató) Zsuzsannát vette feleségül, akivel öt gyermekük született.