Apja Stand Károly, a Károlyi-uradalom gazdatisztje volt. Fia eleinte az apja példáját akarta követni és gazdasági írnokként dolgozott, amjd váratlanul pályát módosított, és vándorszínésznek állt. 1817-től járta a vidéket, majd 1837 és 1842 között a Pesti Magyar Színház, később a Nemzeti Színház tagja, és rendezője volt. 1839-ben, az úgynevezett "operaháború" miatt rövid időre vidékre ment. Bár pályafutása során mindvégig a tragikus hős megformálására vágyott, fizikai adottságai más szerepkört jelöltek ki számára. Kiválóan formálta meg az intrikust (Biberach Kassán a Bánk bán ősbemutatóján, Shylock A velencei kalmárban Pesten), de átütő sikert komikusként ért el, például a Kisfaludy-vígjátékokban. Emlékezetes alakítási közé tartozik a Cérna szabó (Nestroy: Lumpacius vagabundus), Zajtai (Gaál József: Peleskei nótárius), bolond (Shakespeare: Lear király), Polonius (Shakespeare: Hamlet). Ő volt Vörösmarty Mihály kedvenc férfi színésze. Kezdettől a Nemzeti Kör tagjai között találjuk, de közéleti szerepet nem vállalt. Kitűnő társasági embernek ismerték, aki soha nem fogyott ki az anekdotákból. Petőfivel nincs személyes kapcsolata, de a költő látta a színpadon. „A komikusok közt legjobban kedvelte Megyeri bámulatos alakító tehetségét” - írta visszaemlékezésében Vahot Imre.