Bajor származású nagyapja 1812-ben építette fel Pesten a Magyar Királyokhoz címzett fogadót, a társasági élet egyik központját. Apja Benkert Antal (megh. 1845) kereskedő, színész, vendéglős és író, anyja Gráf Charlotte (megh. 1866), festő és írónő volt. 1826-ban a család Pestre költözött. Tanulmányait a pesti piaristáknál kezdte, majd a magyar nyelv elsajátítása érdekében Egerben tanult, később újra a piaristáknál diákoskodott. Távoli rokona, Landerer Lajos biztatására könyvkereskedő tanonc volt Győrön. 1842-ben Heckenast Gusztáv alkalmazta, akinél találkozott a reformkor nagyjaival. Petőfivel 1845-ben ismerkedett meg. A költő nem igazán kedvelte a nála magasabb és - Petőfi szerint - női nevet hordó Kertbenyt. 1846 és 1851 között, kisebb megszakításokkal, külföldön tartózkodott mint bibliográfus és kultúraközvetítő. Neve szerepelt a bécsi titkosrendőrség ügynöki listáján. 1847-ben a család hivatalosan felvette a Kertbeny nevet. 1848 februárjában egy berlini irodalmi lapban kétrészes értekezést írt Petőfiről, ez a költő első igényes bemutatása egy külföldi folyóiratban. 1848-ban Hamburgban és Berlinben részt vett a forradalmi mozgalmakban. 1849-ben, a költő halála után szerkesztésében és részben fordításában megjelentette Petőfi legteljesebb német versgyűjteményét (Gedichte von Alexander Petőfy, Franfurt am Main), melyet Heinének ajánlott. Számos magyar író (Arany János, Garay János, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór) műveit és magyar népdalokat fordított németre. Életcéljául tűzte ki, hogy Magyarországot megismerteti a külfölddel. Közel 200 hírlapnak és folyóiratnak volt hosszabb-rövidebb ideig a munkatársa, és ezekben igen nagyszámú magyar vonatkozású bibliográfiát készített, és számos cikket publikált. 40-50 ezer cédulát hagyott hátra.