Nyitra vármegyei, római katolikus nemesi család sarja volt. Elemi tanulmányai után 1821. október 10-én Privigyében lépett be a piarista rendbe. Itt és Kisszebenben nyelvtant tanított. 1825-ben Vácon filozófiát, majd 1827-ben Nyitrán, a következő évben pedig Szentgyörgyön teológiát tanult. 1828. október 11-én pappá szentelték. Az 1828/29-es tanévben a magyaróvári piarista gimnáziumban, majd két éven keresztül Temesvárott nyelvtant oktatott. Az 1832/33-as tanévtől az 1843/45-es tanévig Vácon történelmet és éremtant tanított. A pesti egyetemen doktorált bölcsészettudományból. 1845-től a debreceni piarista algimnázium igazgató-tanáraként és házfőnökként dolgozott. Képzettsége alapján 1845 és 1848 között színházi cenzor volt. Petőfi 1846. november 14-én durván összeszólalkozott vele. Utólag többféleképpen idézték fel a történetet, ám mindenki tisztelettel emlékezett Kardhordóra. 1876-ban vonult nyugdíjba. 1885. január 17-én adták át neki a Ferenc József-rend lovagi fokozatát. Teleki Sándor a Budapesti Hírlapban gratulált: „a mázsaszám adott” elismerések közt Kardhordó kitüntetése adja vissza a díjak hitelét.